Kedves Olvasó!

Tíz éve dolgozom a magyar sajtóban, ezen belül is a Magyar Nemzet külpolitikai rovatánál. 2001-ben főnököm úgy döntött, hogy én kísérhetem el Orbán Viktort szaúd-arábiai útjára tudósítóként. Azóta foglalkozom a szaúdiakkal mint újságíró és feltettem magamban, hogy egy nap könyvet írok erről az országról. 2008-ban már ezzel a céllal látogattam meg a sivatagi királyságot. Szaúd-Arábiával kapcsolatban rengeteg az előítélet. A gazdagságukról, az emberi jogok teljes hiányáról, a vallási rendőrségről vagy a bűnösök fejének levágásáról mindenki tud egy-két rémtörténetet. Ezt a média is ügyesen erősíti az emberekben, a szaúdiak maguk pedig szinte semmit sem tesznek, hogy a róluk kialakult torz képet módosítsák.

A Fekete sivatag című könyvet azért írtam, hogy bebizonyítsam, Szaúd-Arábia épp ugyanolyan ország, mint a többi, legfeljebb nagyobb a vallás szerepe, szárazabb az éghajlat és több az olaj. De ott él 25 millió ember, akik közül 20 millióan szaúdiak, így ez az ország egyáltalán nem hasonlít a szomszédos, aprócska olajmonarchiákhoz, ahol a helyi lakosság semmit sem csinál, a munkát pedig a bevándorlókra hagyja. Mivel a magyar érdeklődők eddig csak nagyon kevés eredeti munkát olvashattak Szaúd-Arábiáról (a modern korban egy útikönyv jelent meg magyarul, amelynek szerzője nem járt az országban, egy másik igen, ő viszont csak a zarándoklatról írt), a Fekete sivatag terveim szerint betölti a keletkezett űrt és az olvasókban felmerülő kérdésekre esetleg választ is tudok adni. Amíg a reakciók megérkeznek időről időre olyan cikkeket-híreket teszek fel ide, amelyek Szaúd-Arábiával kapcsolatosak, értelmezem az ottani eseményeket, elsősorban politikai oldalról, mert én azért mégis külpolos újságíró vagyok.

Ha pedig valaki kedvet kap a könyv elolvasására, itt meg lehet rendelni.