1968-ban a "baráti" szocialista országok közösen tiporták el a prágai tavasz néven elhíresült demokratikus mozgalmat Csehszlovákiában. Tegnap valami hasonló történt egy másik területen, egy más történelmi szituációban: Szaúd-Arábia csapatokat küldött Bahreinbe. Ezen a határátkelőn.

A pöttömnyi monarchia uralkodója nagyon jóban van a szaúdi királlyal, ő volt a legboldogabb, mikor Abdullah hazatért a gyógykezelésből. Hamad bin Isza Al-Halifa azonban már egy hónapja képtelen lecsillapítani a máshonnan tüzelt tüntetőket, így valószínűleg segítséget kért. A szaúdiak számára pedig mindig az első - közvetlenül Isten után - a nyugalom, azaz az olajpiac kiszámíthatósága. Ezért aztán mikor összeültek a múlt hét végén az Öböl-menti Együttműködési Szervezet (GCC) urai, és megállapodtak egymás kisegítésében, az elsősorban Bahreinre vonatkozott. A szaúdi katonák valószínűleg nem fognak sokáig teketóriázni, és néhány nap alatt véget vetnek a sehová sem vezető tüntetésnek a Gyöngy-téren Manamában, a barikádokon állók is ettől tartanak. A szaúdiaknak van bizonyos szabad kapacitásuk katonában, hiszen a beharangozott Harag napja valójában elmaradt, így mehetnek a harcosok máshol mérgelődést csillapítani.

Ha Bahrein sokáig így maradna, tüntetőkkel az utcán az egyértelműen befolyásolná az olajpiacot. Az olajbrókerek lelkiállapota egyébként igen labilis, nagyjából mindent elhisznek, amit az újságban olvasnak. Egy dollárt emelkedett az olaj ára arra a hírre, hogy tüntettek Katifban a síiták, mert megelőlegezték, hogy biztosan összeomlik egész Szaúd-Arábia. A brókerek iszonyúan félnek az időjárástól, a katasztrófáktól (Japán földrengése), a kalózoktól (egyszer egy százmillió dollárnyi olajat szállító óriástankert is elkötöttek szomáliaiak), a olaj kifogyásától (egy BBC-tudósítás arról, hogy esetleg nem tart örökké az olajkorszak az egekbe emelheti az árakat), az uralkodók betegségétől és halálától (Abdullah porckorongsérve, ugyebár), a politikai zűrzavartól, valamint valószínűleg az ébrenléttől és a levegővételtől. Az ár ide-oda ugrálása azt eredményezheti, hogy a vevők bizonytalannak látják a piacot, és nem vesznek eleget, a szaúdiak pedig azt akarják, hogy mindenki tőlük vegyen sokat, lehetőleg drágán. A magasra ugró olajár rövid távon Rijádnak kedvező, de hosszú távon egyáltalán nem az, mert a túl magasra szökő ár miatt sok vevő visszafogja saját igényeit. Ez egyébként sokkal inkább pszichológia, mint matematika, én biztosan bölcsészeket vennék fel a Saudi Aramco helyében olajbrókernek.

Jelenleg abban bízhatunk, hogy a szaúdi hadsereg nem olyan parancsot kapott, hogy most azonnal takarítsák ki a Gyöngy teret, talán a jelenlétük is elég lesz a békekötéshez. Az is kiderült, hogy Hamad bin Isza Al-Halifa király nem hasonlít Kadhafihoz, tehát nem mészárolja le saját népét, de Ben Alihoz sem, így nem dobja sutba az eddigi uralkodást és menekül el.