Fekete sivatag

Mikor Egyiptomban és Tunéziában az utcára vonultak az emberek, az egyik legfontosabb, az újságok által is hangoztatott problémájuk az volt, hogy roppant szegények, és nincs mit enniük. Ez Egyiptom esetében teljesen hihető is, Tunéziában pedig voltaképp elfogadható. Ezért is volt furcsa, hogy tegnap Bahreinben kezdtek el tiltakozni a helybéliek. A kis olajmonarchiában élők persze nem éheznek, nekik politikai céljaik vannak. Ha nem így lenne, nem írnám meg ezt a cikket sem.

Mi is állhat itt a háttérben? Bahreinben nagyjából félmillió állampolgár van, akik hallatlan demokratikus jogokat élveznek, ha összehasonlítjuk szomszédaikkal. Van saját parlamentjük, ahová szavazás (!) útján választják a tagokat. A 40 fős parlamentben 18 ellenzéki honatya ül. Persze messze van ez még a demokráciától, de valószínűleg nem is az a célja Bahreinnek, hogy többpárti demokráciát valósítson meg. Az ellenzéknek viszont igen, ők keveslik a nekik juttatott jogosítványokat, és nem akarják elfogadni, hogy a síita többségű országnak szunnita királya van. Ha valaki Szaúd-Arábia felől akar átmenni Bahreinbe, javaslom a Fahd királyról elnevezett hidat Dammam és Manama között. Erre az útra arrafelé nagyon büszkék. 

 A szaúdiak, ha nagyon-nagyon ki akarnak rúgni a hámból, akkor oda mennek mulatni Bahreinbe, ahol legális az alkohol, bárok is vannak, és csak annyi kell, hogy áthajtsanak ezen a hídon. Persze ehhez a Keleti tartományban kell élni, és senki se gondolja, hogy Bahreinben vannak kiskocsmák és kedélyes sörkertek. De mégis valami.

A síita közösség a világon mindenhol Iránt tartja - joggal - a nagy védelmezőnek. Ötödik hadoszlopnak tekinteni a síitákat egy szunnita országban túlzás és alapvetően nem is igaz, de az bizonyos, hogy a síiták örömmel látogatnak Iránba, az ő érdekeik védelmében pedig Irán mindig föllép. Ezzel nyilván Teherán mindig saját érdekeit is képviseli, hiszen az irániak úgy képzelik, hogy amolyan regionális birodalmat építenek, és a határoktól távol is feléjük fordul az emberek egy része. Ebben kicsit igazuk is van.

Bahrein a térség nagyon fontos állama, s nem csak Irán miatt. Ott állomásozik ugyanis az Egyesült Államok ötödik hadiflottája, ahogy a szomszédos Katarban a Centcom (Központi Parancsnokság) előretolt bázisa van, otthont adva az amerikai légierőnek és a szárazföldi csapatok egy részének. Így nyilvánvaló, hogy az amerikaiak ez esetben nem fognak lelkesedni a síita fiatalok demokráciaköveteléseiért, s az sem, hogy az iráni lapok vezető hírként kezelik a demokráciát követelő bahreiniek szenvedéseit.

Szaúd-Arábiában is vannak síiták, keleten, Hofuf oázis környékén. Valószínűtlen, hogy ők is felháborodjanak mostanában a kormányzat ellen, ebben az országban nem nagyon szokás tüntetni. Majd persze foglalkozni fogok vele, ha mégis igen, voltaképp ez a blog Szaúd-Arábiáról szól.  A képen egy síita pap látható (nem jó a megfogalmazás, de nincs jobb szó erre), nem Szaúd-Arábiából, hanem az iráni Kom városából. Nagyon kedves ember.